A Vatikáni Fegyenc
Mint Vatkiáni Fegyencnek a jutalom falat,
Ha elzárod a szarod abból se sok marad.
Egy igazi seggfej, igen, pápai csatlós,
Láncon kell tartani, mert igazán rafkós.
Gyerekként vette fel őt még a Benedek,
Alatta puhultak meg igazán a gyerekek.
Méretes falloszát szájukba adta,
Így áldoztak neki, rábuktak a faszra.
Telt múlt az idő és a pincében éltek,
Nők híján gyakran egymással keféltek.
Bebuzult hát így mind az összes gyerek,
Rájuk szólt Benedek: - Pofátokra verek!
- Mit képzeltek magatokról, mihaszna bagázs?! -
Éhen is halt egytől egyig, kivéve a Balázs'.
Kiéheztetését csak azzal élte túl,
Ha megette mások szarát és Benedekkel kúr'.
Egyszercsak viszont beteg lett a p*pa,
Nem lesz így egyszerű, a kis fegyenc látta.
Hisz nem volt ő több, mint egy fasszopó lelenc,
Következő gazdája lett a kéjsóvár Ferenc.
A korábbi szokásokat folytatta és látta,
Jó szolga lesz ez Balázs, egy ládába zárta.
Abban tengette nap, mint nap az életét,
A Pellei Food pedig szállította ételét.
És bár megkapja a napi szaradagját,
Mégis el-ellopja a p*pa vacsoráját.
Fel is tűnt hamar az egyházfőnek,
Magából kikelt és kiálltott az őrnek:
- Ki volt aki megette a tálból a szart?
Senki sem jelentkezett, így a fegyenc maradt.
Azóta csak úgy engeszetlheti ki a Ferit,
Földről kell nyalnia az odaszáradt gecit.