Barátunk élete nem romantikus regény,
Ránézel, és jól tudod, hogy ő az a legény.
Aki vagány haver, ha elkap véged,
Kiszúr, lecsap rád, ritkán téved.
Mégis olykor sarokba szorítja
Csajszija, kire a szart most ráborítja:
Azt hittük az életben "tökös",
De csak képmutatásból csillagos ötös.
Utálja a csapatunkat, de ő van egyedül,
Ezért vettünk róla néhány rímet elegyül.
A csajszi takarít, de nem hat rá a bók -
Mondta a sarokból kiharapott pók.
Férfi az alakod, képed pedig fanyar.
Úgy vagy egyenes, mint a hajtűkanyar.
Éldegélsz, mint egy kibaszott növény,
Csak fapinád körül vágott a sövény.
Kedvesek voltunk, de minden hiába,
Kár volt a nyafogó, finnyás libába.
Rég csak kenyeret és parizert ettél,
De telepi tyúkból nagy sznob lettél.
Barátunk fasza segged kutatgatta.
Még jegyzeteid vígan mutatgattad.
Adj hálát ezért annak, aki felvállal,
Vagy mit kezdenél azzal a két rönklábbal?
Igazán nem értem mire vagy flegma,
Hiszen lenne mit vetned a latba.
Földön csúszva végzed előttünk,
Miután a tárat mind beléd lőttük.
Ez a valóság, mert viccnek durva,
Állj az utunkból Te büdös kurva!