Ma hajnalban úgy gondoltam,
Meg akarok halni, mert tróger voltam.
De szerintem faszság az öngyilkosság,
Ha rágondolok beterít a hűs nyirkosság.
Mert le kellett vegyem hátamról a terhet,
Magamhoz hívattam a hivatalos szervet.
Várakozással telik a további éjjel,
Az önbizalmat félelem csapja széjjel!
Végül eljön a kibaszott hajnal,
Számolnom kell egy igazán nagy bajjal.
Hogy életem végetér ahogyan egy álom.
Mint hős szerelmes a hóhért várom!
Refr.:
A hóhért várom, hajnal három,
Ha eltesz láb alól meghálálom.
Eddigi létemet alapra vágom.
Kinevetem életem-, ha-halálom.
Érkezik már az ügyeletes hóhér.
Munkájáért várja a jó bér.
Rendes ember, elvenen eltemet,
Benedekem mentsd meg a lelkemet!
Ketyeg az óra, de késik a bakó,
Testemen díszeleg az alkalmi zakó.
Kezemet tördelem, ökleim rágom.
A vendégek is feszültek, várják a gyászom.
Hol maradhat már, ez nem a műfaja?!
Baleset érte? Remélem nem történt baja!
Emlékszem amikor még az iskolában,
A sarokban térdeltünk az egyik szobában.
Elevenek voltunk, ez nem is volt kérdés,
Én jól elbasztam, neki kijött a lépés.
De látom a sarokról csillog már a bárd.
Messziről kiálltja: A kurva anyád!
Refr.:
A hóhért várom, hajnal három,
Ha eltesz láb alól meghálálom.
Eddigi létemet alapra vágom.
Kinevetem életem, ha-halálom.
Érkezik már az ügyeletes hóhér.
Munkájáért várja a jó bér.
Rendes ember, elvenen eltemet,
Benedekem mentsd meg a lelkemet!